IUGR- avagy feljegyzések a kórházból 1.

Akik követnek facebookon már tudják, hogy kórházban vagyok december 15. óta. Nem történt semmi baj, csak amikor jöttem a 32. heti UH-ra megállapították, hogy a baba 3 hetes lemaradásban van, valamint kevés a magzatvizem, így azonnal befektettek. Hozzám vágták azt a csúnya szót, hogy IUGR-es és mivel azóta is minden viziten ezt emlegetik, már jól kikupálódtam belőle, na meg istennek hála, mostmár a kórházban is van wifi... (különben már belezöldültem volna az unalomba).
Az IUGR tehát magyarul nem más, mint méhen belüli növekedési retardáció (angolul még csúnyábban hangzik, úgyhogy nem írom le), aminek az oka nagyon sok minden lehet, de az esetek többségében nem is felfedezhető, hogy mitől alakult ki. Egyszerűen valaminek a hatására vissza marad a baba a növekedésben, nem kap, vagy nem tud elég tápanyagot felvenni. Nálam akkor azt állapították meg, hogy a 32 hetes terhesség ellenére 29 hetesnek felel meg, a kevés magzatviz és a másodfokban érett lepény pedig mind- mind súlyosbító tényezők.
Az oka ismeretlen, bár azt azért mindennap megkérdezik nem dohányzom-e, nyilván ez a leggyakoribb ok. Én egyértelműen a stresszre fogom, nagyon sok volt az utóbbi időben, de ezt most nem akarom részletezni. Azt sem részletezem, hogy az elmúlt hetekben miken mentem keresztül lelkileg, mennyit bőgtem, mennyire ki voltam bukva. Megmondom őszintén elsősorban nem is a pocaklakó miatt...azt ugyanis valahogy éreztem, hogy nincs is vele baj, rendben van...tudom, hogy ez hülyén hangzik, de érzem, hogy nincs vele baj, csak picike lesz, ennyi. Hanem Lilla miatt aggódom folyamatosan, hogy hogyan viseli a távollétemet, meg a hercehurcát, amin az utóbbi pár héten átesett. (Költözés, egyik nagyszülőnél 1 hét, másik nagyszülőnél 1 hét, apjával 1 hét, most anyósék költöztek fel addig....abba a házba, amiben költözés után én is összvissz 2 éjszakáját aludtam. ..) De ezt most hagyjuk is, senkit nem akarok a lelki, meg egyéb gondjaimmal terhelni.

A lényeg, hogy dec. 15-én befektettek, akkor meg is kaptam 2 nap alatt a tüdő érlelőket, valamint 10 napig kaptam vérkeringés javítására infúzióban diaphillint, hogy javuljon a lepényből a keringés- tápanyag ellátás. Ez után még nem sok javulás látszott, sajnos keveset nőtt, bár az áramlásokat mindig jókat mértek, vagyis oxigént kap. Karácsonykor haza akartam menni, megfenyegettek, hogy tragédia lehet a vége, ne tegyem. Azt is mondták, hogy nagyon valószínű, hogy idő előtt meg kell indítani a szülést, mert eljutunk arra a pontra, amikor annyira leáll a fejlődése, hogy jobb lesz neki kint, mint bent. Onnantól kezdve 2 naponta nézik az áramlást és a magzatvizet, naponta csinálnak NST-t, hetente mérik a súlyt.
Azért merem mostmár leírni mindezt, mert betöltöttem a 36. hetet és mostmár meg vagyok győződve, hogy nem lesz bajunk.  Ma végre az UH is azt mutatta, hogy nemcsak a kritikus időt, de a kritikus súlyt is sikerült elérni!  Ma 2300 grammra becsülték és bár a magzatviz változatlanul kevés, mivel az áramlások rendkívül jók, így egyelőre nem kell szülést indítani.  És bár magam miatt örülnék, ha már történne valami, most mégis sikerült annyira megnyugodnom, hogy elviselem, ha még hetekig (remélem annyit már nem) bent kell lennem.

Türelem, türelem, türelem. ...