Sziasztok! :)
Nem tűntem el örökre, ne aggódjatok, sőt...most majd az agyatokra fogok menni, ígérem ;)
Az utóbbi időszak nagyon húzós volt: otthagyni a munkát és persze előtte mindent befejezni, amit csak tudok, sok-sok órát tanítani tanfolyamon, hitelt ügyintézni, egyedül nevelni gyereket, doktori házi védésre készülni.....stb...stb...
De, túl vagyok rajta és már csak egy nagy kihívás maradt szülés előtt: költözni!!!! De végre sajátba, és emiatt ez most nem is tűnik akkora nyűgnek, pedig hogy utálok költözni, te jóég....Mindenesetre remélem karácsonykor már nem dobozokból fogunk élni!
De addig is....csak sorjában, hogy mindenki képben legyen, aki szeretne ;)
Tegnap sikeresen megvédtem házi védésen a doktorimat, ami azt jelenti, hogy már 'csak' a nagy védés választ el attól, hogy azt a csini két betűt kitegyem a nevem elé. Egészen őszintén mondom, már annyira nem ez a motivációm, hanem mindvégig az járt a fejemben, hogy a rengeteg kutatásra fordított idő, feladás, álmatlan éjszaka, stb. ne vesszen el fölöslegesen. Ha végre megvédem, az azt hiszem kompenzálni fog mindenért, hiszen majd azt látom, volt értelme. Legalábbis remélem, hogy azt fogom érezni. ;)
A nagyvédést magamban most már benaptáraztam jövő tavasz végére, de egy biztos, most már szülés előtt nem akarom bevállalni.
Előtte a munkahelyen töltött utolsó napok kemények voltak. Nem is a sok papírmunka amit rendbe kellett tennem magam után, hanem érzelmileg... :( Utálok búcsúzkodni, és bár normál esetben egy szülési szabi még nem örök búcsú, de most valahogy annyira nem vagyok benne biztos, hogy valaha is visszamegyek ide dolgozni...Nem mintha nem szeretném, de sajnos ahogy most a köztisztviselőkhöz viszonyulnak.....hagyjuk is....:( Nem régen voltam itt, másfél évet dolgoztam, de azt hiszem elmondhatom, hogy életre szóló emlékek és (remélem más is így érzi) barátságok, ismeretségek születtek. Aztán majd az élet hozza, hogy kivel találkozok még a munkatársak közül...
Ja és el kell mondanom nagyon kedvesek voltak, mert kaptam búcsúzóul IKEAs vásárlási utalványt, aminél jobbat nem is tudtak volna kitalálni! :)
Most nem is tudom miért visszafelé kezdtem el leírni az elmúlt időszak eseményeit, de most már mindegy. ...Szóval még ezelőtt hitelügyintézés...ááááá, idegtépő, komolyan, hogy mennyi papír, rohangálás kell ahhoz, hogy eladósítsa magát az ember az életre! :( De a lényeg: sikerült! Pénz utalva, lakás kifizetve, várjuk, hogy mikor költözhetünk!
Addig is....Vár még rám sok munka. Elsősorban szelektálnom kellene mindent, papírokat, könyveket, ruhákat, kacatokat, hogy fölösleges dolgokat ne is vigyünk magunkkal. Még pár bútort venni is kell...
De ma...nem csinálok semmit!!!!!!De SEMMIT!!! Nem érdekel, hogy előttem a fotel tele van dobálva a száradt ruhákkal és el kellene pakolni, nem érdekel, hogy a mosogató tele van mosatlan edénnyel és az sem érdekel, hogy a padló utoljára 3 hete látott felmosót....Ma fekszek, pihenek és agyonnetezem magam, közben pedig Takács Nikolast és Carbonfoolst hallgatok, csak, hogy érett férfi hangot halljak magam mellett (na azért hiányzik ám a férjem, nem jó ez, hogy csak hétvégente van itthon, de most már kibírjuk!!!!!)
Nemsokára jelentkezem, addig is SZÉP NAPOT mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése