2012. augusztus 7., kedd

Tanítsunk aludni (1. nap)

Kaptam egy könyvet: Dr. Eduard Estivill, Sylvia de Béjar: Aludj jól gyermekem című könyvét.
Gondoltam belenézek, bár sok okosságot olvastam már itt neten is, hogyan altassunk gyereket, nem fog újat mondai ez sem...Aztán rögtön az előszónál megragadtam, mert nagyon érthető módon megfogalmazza, hogy ők ugyan nem altatási módszert adnak, hanem leírják, hogyan tanítsuk meg a gyereket magától elaludni! Lestem is egy nagyot, és gyorsan belelapoztam, hogy hány éveseknek is szól, merthogy az én 11 és fél hónapos Lillámnak ha ezt mondom, hogy most már pedig magadtól fogsz aludni, csak lesne rám...És itt ért a következő meglepetés, mert hogy az írók közlik, hogy igenis az a NORMÁLIS, ha a féléves gyerek már egyedül, apa-anya-cumi-altatás stb. minden nélkül ELALSZIK!!!! Úgy, hogy a saját ágyába letéve, otthagyva, elfordul szépen a fal felé, és alszik....Na ez már felkeltette az érdeklődésemet, és elolvastam.
Hát eléggé letaglózott, rögtön az, hogy szerintük eddig eleve rossz módszerekkel próbálkoztam, merthogy TILOS a gyereket ringatni, énekelve altatni, simogatni... Mert (és végiggondolva nem mond hülyeséget) ha nem abban a helyzetben, szituációban ébred meg éjjel, amelyben elaludt, akkor a megilletődöttségtől nem tudja szépen túllendíteni magát azon a pár másodperces ébrenléti szakaszon, hanem elkezd sírni, nyűglődni.
Azt is leírják benne, hogy mennyi nagykori problémája lesz a kisembernek, ha nem tanul meg igenis egyedül, segítség nélkül elaludni.

Na ezen felbuzdulva, gondoltam egy életem-egy halálom, kipróbálom! (Max. a szomszédok kiutálnak, amiért hagyom a gyereket üvölteni, na de nem ők kelnek fel hozzá éjszakánként 2x-3x!)

A módszer lényege, hogy adjunk a babának magunk helyett egy tárgyat, egy kiskedvencet, amit nevén nevezünk, szépen lefektetjük a babát, szépen ámde határozottan elmondjuk neki, hogy "Te édesem itt most aludni fogsz, itt van veled ez és ez, anya meg apa meg a másik szobában, jó éjt!" Ezzel kimegyünk a szobából..Persze jön az üvöltés, de nem kell vele foglalkozni, 1 perc után vissza kell menni, simogatás, tutujgatás nélkül vissza kell fektetni a helyére, megint elmondani neki, amit az előbb és megint otthagyni. Majd visszamenni 3 perc-5 perc (és így tovább) múlva, egészen addig, amíg meg nem unja, és inkább el nem alszik...

Na most leírva ez így persze, rémegyszerű...De aki tudja milyen érzés a saját gyerekedet üvöltve hallgatni a másik szobából, az tudja miért írom, hogy ma este a szívem egy darabkája tuti meghasadt!!! :'(...De végigcsináltam...nem (elsősorban) magamért, magunkért, hanem ÉRTE! Neki is könnyebb lesz, ha egyszerűen mosolyog egyet, elfordul a fal felé, és alszik...már pedig a könyv ezt ígéri, egy hét után!

Szóval végül is így visszagondolva annyira nem volt hosszú, 30 percig üvöltött, illetve csak az elején üvöltött, aztán mindig átment hüppögésbe, de akkor bementem hozzá, lefektettem, megnyugtattam, kijöttem...kb. 6x kellett ezt megcsinálnom, és ELALUDT! Magától, nem cicin, nem ölben, nem énekelve-ringatva!

/Persze előtte cicizett most is, de újabban nem alszik el cicin, este sem, csak kicsit megízleli...szerintem ez már csak komfortcicizés../

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése