2015. január 30., péntek

"Ez a gyerek egy sikertörténet", avagy Petra, a mi kis kősziklánk






Közhírré tétetik, hogy 2015. év január 20. napján, délelőtt 10 óra 3 perckor megszületett Sallai Petra 2360 grammal és 50 centiméterrel. :)

Miután pont egy hónapot kórházban töltöttem január 15-én hazaengedtek, mivel akkor már betöltöttem a 37. hetet és úgy becsülték, hogy a baba súlya is eléri a 2200 grammot, mondták, hogy nagy gond nem lehet, de jó lenne megszülni hamarosan. Hazaengedtek azzal, hogy heti kétszer járjak UH-ra, hát összvissz egyszer jutottam el. Hétfőn, 19-én mentem, hosszasan nézték, megint megállapították, hogy pici ez a baba, kevés ez a magzatvíz, stb... Hazajöttünk, de már délben mondtam anyósnak, hogy tuti, hogy este vissza kell menni és igazam lett...Végül hajnal fél 3-ra vitt be apósom, akkor 5 perces fájásokkal. Férjem is odaért az utolsó szakaszra, így legifjabb kislányának is ő vághatta el a köldökzsinórt.

A többi piszkos részletet is ígérem leírom egyszer, elöljáróban annyit, hogy nem igazán hittem el, amikor mondták, hogy a második szülés nehezebb, mint az első...hát mostmár elhiszem... na jó, azért elijesztve most sem lettem a továbbiaktól, de most még kicsit friss az élmény, majd ha ülepszik, mesélek.

A lényeg, hogy Petránk annak ellenére, hogy a 37. hétre született és alacsony súlyú baba, jól van! Semmi baja, makk egészséges. Amint megszületett, ott teremtek olyan orvosok, akik gondoztak az előtte lévő 1 hónapban és követelték a csecsemősöktől, hogy azonnal mérjék le, vizsgálják, rendben van-e. Jól esett az aggódás, gondoskodás. Amíg bent voltunk a kórházban, addig is többen jöttek megnézni a "picibabát", akit annyiszor mértek UH-n a pocakban. 

Őszintén megmondom én tudtam, hogy nem lesz baja, az elmúlt pár hétben is sokkal inkább aggódtam Lilla miatt, mint a pocaklakónk miatt. Már akkor éreztem, hogy nem véletlenül maradtunk a Petra név mellett, ami kősziklát jelent, tudtam, hogy már akkor hű a nevéhez és igenis életerős. Tudatta is velem nap, mint nap, hiszen folyamatosan rugdosta a bordáimat, hogy jelezze, minden rendben van, érte ne aggódjak.

Mivel második napra megjött a tejem is és dacára annak, hogy első napokban 2120 grammra visszafogyott, 3. napra hízásnak indult és 2200 grammal 72 óra után haza is engedtek minket. 
Utolsó viziten jött be a főorvos, aki a legtöbbet ultrahangozott és aki 15-én haza is engedett végül. Ránézett Petrára és büszkén gratulált: 
"Anyuka, ez a gyerek egy sikertörténet."..

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok!!! Nagyon aranyos baba, és képzeld, pont az én lassan 28 éves paramétereimmel született! :)

    VálaszTörlés
  2. Jujj, Mara, hát itt is gratulálok, most jutottam csak oda, hogy elolvassam a bejegyzést, ne haragudj! De nagyon sokat gondolok rátok, és anyósodnak is mondtam, hogy adja át, sokszor puszilunk titeket, meg a kis Petrát is :) Talán csak nem a drága Várkonyi doktor úr mondta ezt a mondatot? :) Sok-sok puszi!

    VálaszTörlés