Első antibiotikum kúra :(

Sajnos ez is eljött Lillánk életében. Miután ujjongtam örömömben, hogy 3 hetet kibírt betegség nélkül egy huzamban a bölcsiben, egyik éjjel olyan köhögésbe kezdett majd megfulladt. Persze másnap irány a dokinéni, nincs bölcsi, kap köhögéscsillapítót, ha lázas, akkor antibiotikum. Igen ám, de eltelt 4 nap, és semmi javulás, de láz sem. Ezután dokinéni megállapította, hogy valószínűleg ez a gyerek nem egy lázas típus, szóval nem várjuk meg, hogy felmenjen a testhője. Mondtam neki, hogy ha azt vesszük alapul, hogy ezt a gyereket én szültem, és minden bizonnyal valamiben rám is kellett, hogy üssön (ne legyen már tiszta apja klón..), akkor tuti igaza van, és hiába is várjuk, hogy lázasodjon. Én ugyanis életemben eddig (mind a 27 és fél évében) összvissz 3x voltam lázas: 1x tüdőgyulladásom volt közvetlenül a himlő után, 1x bélgyulladásom a Tisza vizétől (igen, minden gyerek nyeli a vizet...), 1x meg tüszős mandulagyulladásom. Egyébként minden más egyéb megfázást, hörgőhurutot, félig lábon vizsgaidőszakban kihordott tüdőgyuszit és egyéb nyalánkságot lázmentesen vészelek át. (mondjuk nem feltétlenül jó ez, de ez van.).
Szóval mire megállapítottuk dokinővel, hogy ez a gyerek ugyan nem lesz lázas, addigra szegényemnek a fél tüdejében begyulladtak a hörgői, úgy sípolt, hogy csak na. (persze teszem hozzá, annyira nem kell ám sajnálni a kincsemet, mert napközben egyáltalán nem látszott rajta, hogy beteg, ha csak az étvágyát nem néztem). Így kapott Klacidot. Hát mondanom sem kell nem igazán örültem, hogy antibiotikumot kell kapnia, én ugyanis soha nem szednék be (nagy-nagy fóbiám, soha, semmire nem szedek gyógyszert egy ideje, tudom bolond vagyok, tudjuk..). Így Lillát első éjszaka kb. fél percenként nézegettem nincsenek-e kiütései, nem fullad-e a gyógyszertől, nem kezd-e el dagadni, egyszóval nem allergiás-e az antibiotikumra. Hálistennek nem lett az, most már nyugodtan alszik is, az étvágya is visszajött. Vasárnapig kell még szednie a gyógyszert, de hétfőn végre másfél hét kihagyás után mehet újra bölcsibe. A betegség meg sikeresen családban maradt, jól elkaptam tőle, de hát valaki próbálja megmagyarázni egy másfél évesnek, hogy ne köhögjön az anyja képébe....