2013. szeptember 2., hétfő

Alvás probléma (?)

Eddig fennen hangoztattam, hogy biza az én gyerekem magától, igen EGYEDÜL alszik el, sírás, nyávogás, nyivákolás nélkül, megy és lefekszik, majd síri csend, alvás...Nem kevés "munkával" értem el mindezt, már többször beszámoltam róla, meg arról a könyvről, ami odáig eljuttatott, hogy igenis jó neki, ha megtanul szépen csendben egyedül elaludni.
(Aki lemaradt volna róla, belinkelem még egyszer a lényeget ide)

Most viszont ezt az egész bevezetőt áttehetem múlt időbe...Ugyanis Lilla újabban nem alszik el egyedül...
Hogy minek köszönhető ez a fajta változás, hát nem merem mamákra-papákra fogni, de meggyőződésem, hogy igenis közük van hozzá :P. Csakhogy most valahogy én sem tiltakozok ellene, és ezt meg végképp nem tudom megérteni. Talán azért vagyok most ilyen érzelgős, mert keveset vagyunk együtt, jóval kevesebbet, mint munkábaállásom előtt? Mert jól esik hallgatni a szuszogását, mert kell, hogy érezzem az illatát este.

Most sem velünk alszik, ebből azért nem engedek... Csak most az van, hogy el kell kísérni aludni, vagy anya, vagy apa, ezt hangulata dönti el, ki a jó éppen és mesélni, énekelni kell neki és/vagy simogatni, amíg el nem alszik. Sokáig tart, baromi sokáig, mert ha éppen már azt hittem elaludt és elmozdítom a kezem a hátáról, már matat utána és teszi vissza, hogy "anya simogasson", de ezt újabban elintézem egy mosollyal és kezdem újra az altatást. Lehet, hogy így elrontom, lehet, hogy később lesznek gondjaim vele, és tönkretettem amit eddig elértem a nevelésében, de ez most jó, és kész. :)

Nálatok hogy van az elalvás, kell altatni a gyereket? Mese, ének? 
Meddig tart, amíg elnyomja az álom?

1 megjegyzés:

  1. De előbb-utóbb úgyis mentetek volna vele aludni menni, hiszen az esti mese csak beköszön már ilyenkor, nem? Vagyis ez nálunk így van, mese (125 db...) és utána alszik el. De addig, amig mesélek nyilván én is ott vagyok :D

    VálaszTörlés