Nevelési viták

Apjával mostanában nem értünk egyet sok mindenben (már ami a gyereknevelési elveket illeti).
Szerintem nagyon korlátozni akarja Lillát, és túlságosan felnőttnek kezeli. Mármint úgy értem olyan dolgokat akar neki megmagyarázni, amit egy másfél éves még tuti nem ért meg, és olyan dolgokat nem enged (nem akar engedni) neki, amit meg pont hogy kéne.
Pl.: Ne nyúlj a kajához kézzel!----szerintem nem baj, ha hozzányúlkál, kicsit megfogdossa kézzel is, egyrészt mert most ismerkedik nyilván az ételek állagával, tulajdonságaival, és ehhez igen is hozzátartozik a tapintás útján szerzett tapasztalat is, másrészt azért még elfárad a kanalazásban, és nem hiszem, hogy visszavetné a fejlődését, ha minden 3. szem tésztát kézzel tesz a szájába és nem villával. Amúgy is, ne várjunk már csodát, én elhiszem, hogy vannak gyerekek, akik késsel-villával esznek már az oviban, mert megtanulják szépen, de aki másfél évesen nem maszatolt össze semmit (magát, száját, kezét, ruháját, asztalkáját) az jelentkezzen, mert én olyannal még nem találkoztam!
Folyton büntetni akarja----(büntetés alatt értsd: bevisz a szobájába, kanapéra ültet, otthagy, de nem zár be, nem terrorizál). Tök jól bevált ez a "büntikanapé" módszere, amikor elkezdett harapni, ha nem tetszett valami, vagy amikor földhözvágós hisztit rendezett. Viszont az apja lassan már mindenért "büntikanapézna", ami megint nem jó (szerintem). Mert előbb-utóbb, ha ezt gyakran használod, és mindig megbocsátás a vége (mert persze, hogy az, az a lényege az egésznek), akkor nem fogja érdekelni, nem fogja meghatni a "mész büntibe" fenyegetés, és ettől fogva el fogja veszíteni a szerepét, a lényegét a dolog. A büntetésnek nem úgy van értelme, hogy minden apróságért büntetünk, hanem úgy, ha nem is kell büntetni, mert maga a büntetéssel való fenyegetés megoldja a problémát. Én kb. 2x alkalmaztam ezt az említett harapáskor, illetve hisztikor, a következő alkalmakkor már elég volt megemlíteni, és máris szalad oda bocsánatkérő ölelésre, tehát nem kellett megismételni. De a hasztalan, fölösleges fenyegetések már nem érdeklik. Amúgy is meggyőződésem, hogy amiért az apja büntetni akarja folyton, az nem is olyan büntetnivaló cselekmény: például falramászik, ha elkezdi a nyomtatót, dvd-lejátszót piszkálni, kapcsolgatni. Ráadásul már ki is vannak húzva, szóval nagy kárt szerintem már nem igen tud benne tenni, de nyilvánvalóan érdekli a dolog Lillát: gombok vannak rajta, és apa mérges lesz, ha közelítek: ergo: valami fontos dolog ez! Én mindig mondom, hogy ezeket például nem tiltani kellene, hanem megmutatni, és én azt is szoktam. Ha ráveti magát pl. a tv gombjaira, megmutatom neki, hogy nézd ezzel hangosítjuk, így kapcsoljuk ki, stb. és ezzel kb. 2 percen belül elveszíti érdeklődését az adott tárgy iránt, mert már nem tiltott gyümölcs, úgy nem is izgi! :)
Más kérdés ez, ha a laptopokról van szó, mivel mind a ketten ezen dolgozunk, így ha ezen valamit elállítana, elnyomkodna, elrontana, az ténylegesen gond lenne. Ezért ezt nagy együttértésben nem engedjük neki használni, kivéve, ha ölben ülve nézi rajta a "tüpit" (hupikék törpikék főcímdala végtelenre állítva kb. 20x egymás után! :)). Viszont ezen is mindig vita van, főleg, amikor szegény gyerek azt látja, hogy apja az egyik székben, anyja a másik székben bűvöli a saját laptopját, ő meg hol ide-hol oda menne tüpizni, és hogy hangot adjon akaratának néha belenyúl a klaviatúrába és megnyom egy-két-sok gombot rajta. Persze ilyenkor mérges vagyok magamra, hogy miért nem vele foglalkozok, és én veszem a lapot, egye-fene, ma is fent leszek éjfélig a szerkesztés miatt, de nem akarom, hogy a gyerekem úgy nőjön fel, hogy annyit lát anyjából, hogy állandóan gép előtt ül (nyilván ez most azért van (lenne) így, mert itthonról dolgozok, amint nem itthonról fogok dolgozni, határozott célom, hogy nem hozom haza a munkát). Nyilván erre is az lenne a megoldás, ha fel sem kínálnánk neki a lehetőséget, hogy hisztizzen a laptophasználatért....

Sok ilyen dolog van még, ezek jutottak most eszembe.
Viszont kíváncsi lennék, hogy máshol is vannak nézeteltérések a gyereknevelésben? Még akkor is, ha előtte határozottan megbeszélték a dolgot? És mi a teendő ilyenkor?  Ha hol az egyik, hol a másik szülő "győzedelmeskedik", akkor szegény gyerek nem zavarodik ebbe bele? Vagy ebből lesz az, hogy egyikhez jobban húz, mert több mindent megenged, mint a másik? Van ebben egyáltalán arany középút?????

Sok a  kérdésem....................