Popi (ahogy Apa hívja pici lányát :)) egyre ügyesebben áll. Megszakadok rajta a nevetéstől, mert magától gyakorolja. Azt csinálja, hogy látja, hogy ülök az ágyon, odakotor, felmászik, addig ügyeskedik, amíg a hátam mögé nem kerül. Feláll, megkapaszkodik a vállamban, majd elengedi mindkét kezével, és széles vigyorral nyugtázza, hogy sikerült :) Most már kb. 1 percig is képes megállni! Kíváncsi vagyok mikor lesz ebből lépegetés, járás, de szerintem hamarosan.
Közben most jót röhögtem magamban, apa próbálja altatni, de úgy hallom Lillát nem nagyon izgatja a "csendes álmot, jó éjt" című altató, még úgy sem, hogy ki van színesítve jó nagy áááááásításokkal :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése