2015. november 13., péntek

Nem alvós szösszenet

Soha nem voltam jó alvó. Gyerekként is volt, hogy órákat forgolódtam, mire sikerült elaludnom. Sajnos ez felnőttként is megmaradt. De mára eljutottam odáig, hogy minden vágyam 6 óra alvás egyhuzamban.

Akkor este el is döntöttem, korán fekszem, ha törik, ha szakad. 
A gyerekek általában 9-kor fekszenek. Majd én is fekszek időben velük.

Petra elaludt már 8-kor. Annál jobb...Persze...9-kor Lillát elküldtük aludni. Készültem én is, végre pizsamában. Este 9kor, dejó! Csak bedőlök az ágyba és már alszok is, úgy 1-ig (általában akkor ébred Petra először.). Hú, az 4 óra hossza, Istenem megváltás lesz... 
Ledőltem, betakaróztam. Behunytam a szemem. Majd sírást hallok a másik szobából. Azt hittem álmodok. De sajnos nem, pedig még abban is kiegyeznék, ha síró gyerekeimmel álmodok, csak álmodjak. De nem. Petra 9 óra 10 perckor úgy döntött, hogy kialudta magát. Vagy csak hiányzom neki. 
Na nem, én aztán ki nem kelek az ágyból, nincs az az Isten...Menjél szívem, vedd ki, ringasd, próbáld altatni. 
Hallom az altató dalunkat. Félálomban. 
Még mindig hallom...
Még mindig....Ránézek a telefonra, 9:30. 
Na jó, ha nem alszik el, hozd ide, majd mellettünk elalszik. 
Jön Petra befészkeli magát közénk. Úgy tesz, mint aki azonnal elalszik, jót mosolygok, ó csak, ennyi a baja... Lefekszik apa is. 5 perc múlva Petra felélénkül és elkezd az oldalamba kapaszkodva négykézláb ringatózva sikongatni, mint akinek tök jó kedve lett valamitől. Hurrá. Lilla átszól a másik szobából, hogy ő is át akar jönni, és velünk akar aludni. Na nem, ezt már nem bírják az idegeim. 
Menjél, csinálj velük valamit, engem hagyjatok békén végre.  
Apa kimászik, hóna alá csapja Petrát, átviszi a gyerekszobába. Egy perc múlva hallom a kisvakond zenéjét...
Közben folyamatosan apa hangját: hagyjad már, ne bántsd már, feküdj már, nézzed már, csöndben legyél már, nem érted meg, hogy ne piszkáld a tesódat, kikapcsolom, ha nem hagyod abba... 
Oké, nem érdekel, aludni szeretnék, de nagyon. Aztán fél óra múlva hallom az előtérből eeee-eee-eee-heeeee....Petra cicikérő hangja. Jön négykézláb csoszogva a hálózsákjában, keres...Felveszem, magam mellé fektetem, cicit kap a szájába, hátha...Közben apja is visszasettenkedik, egy perc múlva elégedetten horkol. Dejó. Petra nem alszik el. Lilla ugrál az ágyában. 10kor felkelek...feladom a korán elalvást... Kikapcsolom Lillánál a tévét, Petrát ölbe veszem és kezdem hurcolni  fel-alá a lakásban. fél 11kor alszik el. Leteszem végre az ágyába, majd fáradtan, mérgesen dőlök be az ágyba.. Azon agyalok, vajon meddig hagynak aludni. Gondolom nem sokáig, és ezen úgy felhúzom magam, hogy fél óráig csak forgolódok...

Végül 3-ig sikerült aludnom. 

Nem baj, minek is fecsérelném alvásra az időt! :)

Csak írom, sorstársak...Nyugi, majd alszunk nyugdíjasan. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése