Annyi bejegyzést olvastam mostanában azzal kapcsolatban, hogy "ne legyen bűntudatod, amiért bölcsibe adod a gyereket", "amiért visszamész dolgozni". Egész pszichológiai iparág nőtt már erre, komolyan. Én meg nem értem...nem értem, hogy miért kell folyamatosan nyugtatnunk magunkat, egymást, anyákat, hogy ne legyen bűntudatunk? Miért van egyáltalán bűntudatunk, amikor semmit nem követünk el, csak éppen nem főállású anyaként éljük az életünket? Miért kell a folytonos megerősítés, hogy jó az, amit csinálsz?
Mert mindig hallgatunk másokra!!!!! Mert meghallgatjuk, amit a szomszéd mond, amit anyu mond, amit a nagyi mond, amit a barátnők mondanak, amit a pap mond, stb. És nem is az a legnagyobb baj, hogy meghallgatjuk, hanem az, hogy mélységesen magunkra vesszük! Mert, ha a szomszéd szerint egy anyának otthon van a helye, akkor nem merjük neki megmondani, hogy szerintünk nem. Mert, ha a játszótéri anyuka "nem azért szült, hogy más nevelje fel", akkor mi nem akarunk összetűzésbe kerülni vele. Mert ha valaki lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy dolgozzon-e kisgyerek mellett, akkor rögtön a boldogtalan, sírósan bölcsibe induló és egész nap a sarokban ülő gyerekünket képzeljük el.
Ugye, magadra ismersz?
És ugye Te sem voltál ilyen ezelőtt? Mielőtt anya lettél, kiálltál magadért. Fel tudtad világosítani anyukádat, hogy miért előnyösebb a mini farmer, mint a maxi fekete; meg tudtad mondani a szomszédnak, hogy este fél 10-kor még nincsen csendháborítás; de biztos vagyok benne, hogy a többi ismerősöd véleménye sem érdekelt, akármit mondtak, ha az nem egyezett a sajátoddal. Akkor most miért hagyod magad befolyásolni?
Persze...anyaként felelős vagy már nem csak magadért, hanem a kicsiért is. De egy gyereknek az kell, hogy egy bizonytalan anyja legyen? Nem. Egy gyereknek az a jó, ha érzelmileg stabil az őt körülvevő kis világ, ami jelen esetben TE VAGY!
Mindegy, hogy mi a véleményed: otthon maradsz-e, vagy vissza mész dolgozni hamar! A lényeg, hogy állj ki mellette és ne hagyd magad befolyásolni! Ha bűntudatod lesz, érzelmileg instabil vagy. Ha úgy engeded el reggel a bölcsiben a kezét, hogy mardos a lelkiismereted, hogy tudod otthagyni, akkor megérzi. Ha úgy vagy otthon vele, hogy közben más élmények után sóhajtozol, megérzi. De azt is megérzi, ha úgy mész vissza dolgozni, hogy a hátad közepére sem kívánod a munkát.
Különbözőek vagyunk, mind máshogy gondoljuk. Kinek minden vágya, hogy otthon legyen csemetéivel, kinek az, hogy dolgozzon is mellette.
Ne ítéljük el a másikat azért, mert ő nem úgy gondolja, mint mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése