Hosszú volt a tavaly év vége, és most, hogy közeledik megint a karácsony, egyre többször jut eszembe. A kórház és az a kilátástalanság, amiben egy hónapig voltunk. Megírtam akkor, hogy IUGR-rel diagnosztizáltak Petrával, ezért bent tartottak, infúzióztak, stb.
Én tudtam, hogy nincs gond. Éreztem. Közölte ő velem mindennap, tiltakozott az UH-k ellen, kalimpált az NST-ken, rugdosott egyfolytában szegény, hogy a tudomásomra hozza, Ő jól van. Én sem miatta aggódtam, hanem Lilla miatt, akit alig láthattam, és azért aggódtam, hogy nem lesz-e neki egy negatív löket a tesó felé, ha már eleve így érkezik meg? Ha már e megszületése előtt hanyagolom őt miatta?
Végül Petra ugye a 36. hét után pár nappal született meg 2360 grammal. 2200 gramm volt, mikor hazahoztuk. Csak anyatejet kapott 5 hónapos koráig, azóta hozzátáplálom. Szépen nő, 8 hónaposan 7 kg elmúlt, jelenleg 74-es ruhákat hordunk, és annyira nincs gond vele, hogy hihetetlen! Két hónappal hamarabb felállt, mint az anno időre 3 kg felett született nővére, lassan elkezd menni, de tuti, hogy a karácsonyfát már tépni fogja :)
Szóval nyoma sincs semmilyen fejlődési rendellenességnek, a súlyát is szépen behozta, így elfelejthettük elég gyorsan ezt a rémálmot.
Remélem azokkal is minden rendben, akik akkoriban rámírtak e-mailben, vagy azóta szültek kisebb súlyú babát, diagnosztizáltak IUGR-rel.
Ne adjátok fel! Minden rendben és csak pozitívan! :)
Petra is ezt üzeni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése