Egy anya mindent kibír!

Mostanában ez a napi mantrám és azt hiszem, hogy a következő pár hónapban is ez lesz. 

Vannak az ember életében olyan időszakok, amikor jönnek-mennek a hullámvölgyek és egy nap sem telik el sima egyenes úton. Mi ezt most bőven kikapjuk, ami csak azért nehéz, mert most még azok a fránya hormonok is rátesznek, ami miatt egy nap képes vagyok 5x sírni és ugyanennyiszer nevetve tervezgetni a jövőt. 

Nagyon a részletekbe nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy rengeteg tervünk nem sikerült mostanában, olyanok amikre időt és pénzt fordítottunk. Sok viszont úgy tűnik összejön, csak nem a legjobbkor. Így például férjem végre jó lehetőséget kapott, de novembertől három és fél hónapra kiképzésre vezénylik, ami hát a lehető legrosszabb időpont. Nagy pocakkal, szüléshez közeledve, fogalmam sincs, hogy fogom egyedül megoldani a mindennapjainkat. Fogy a türelmem, Lillával nem győzök kiabálni, amire válaszul ő meg kegyetlen hisztis. És mi lesz még ebből a végére. Megint egyedül kell az ünnepekre készülnöm (tavaly is ugyanígy volt), és ha a szerencsétlenebb verzió következik be, akkor szülnöm is egyedül kell, és ezt meg végképp nem kívánom a hátam közepére sem..

Ha minden rendben megy, akkor addig még várna egy költözés is, ha végre találunk egy normális, költözhető házat/lakást, és a hitelt is sikerül elintéznünk.

Közben egyéb terveket is szövögetek, mert muszáj...valamiből meg kell élni, így szép lassan elkezdtem egy vállalkozást építgetni.

Közben még mindig utolsó simításokat végzem a doktorimon is, ha minden jól megy idén meg is védem.

Amikor már nagyon kimerülnék meg elkeserednék, akkor mindig jön egy kedves barát, barátnő, aki megkérdezi, hogy vagyok. Aki megígéri, hogy segít és ott lesz, ha menni kell. Amikor ettől jobb kedvem lesz, akkor a következő percben megkérdezi a boltos néni, hogy hogy lehet manapság gyereket vállalni...ennyi, és megint a béka segge alatt van a hangulatom.

Szóval ezek a hullámvölgyek kikészítenek, meg a hormonok. Remélem, hogy mindebből ez a baba semmit nem érez, és remélem Lilla sem sérül lelkileg, hiszen olyan kevés időnk, türelmünk van hozzá. 

Nem tudok mást tenni, mint minden reggel a tükörbe nézve 5 percig mantrázni, hogy 

"Egy anya mindent kibír!"

...bízom benne, hogy az ilyen lehangoló írásaim pedig másoknak is kitartást adnak, akik hasonló, vagy rosszabb helyzetben járnak.