Nem emlékszem rá, hogy Lillát várva meddig tartott a fáradékony időszak, de az tuti, hogy fél időn túl már nem volt ennyire jellemző. Most viszont képes lennék napokat átaludni, és ami még érdekesebb, szerintem bárhol el tudnék aludni, pedig alapjáraton egy nagyon rossz-alvó ember vagyok.
Mondhatnám, hogy Lillával nem dolgoztam halálra magam, PhD hallgatóként max. pár órát kellett megtartanom meg cikkeket írogatni, ami nem volt annyira megterhelő, mint most határozatokat írni és ügyfeleket kezelni udvariasan és persze türelmesen, ami alapvetően is hatalmas kihívás (nekem).
Egyik este ki is fakadtam rendesen (még pluszban ezek a fránya hormonok ugye- mindenen tudnék sírni, akármikor, egyik percben még semmi bajom, másikban már tiszta depressziós picsa vagyok...).
Pedig szegény Andris csak megjegyezte, hogy már megint a híradó alatt elalszok a fotelban fekve, mikor még 8 óra sincs.
Na én erre elkezdtem bőgve kiosztani, hogy "igen, mert én dolgozok, mellette háztartást vezetek, főzök, egy 3 éves hisztimasinát nevelek, aki egyszerűen kezelhetetlen néha és ráadásul még terhes is vagyok, ha nem tűnt fel eddig..." Majd nemes egyszerűséggel hozzátettem, hogy egészen addig, amíg ezt mind nem tudja utánam csinálni, ne merészeljen beszólni azért, mert aludni merek.
Nos, szegényem nem is vitázott tovább...azóta inkább hagy aludni szótlanul...sőt, még Lillát is csitítgatja, amit fél álomban hallok csak. "Ne bántsd anyát, kicsim, anya fáradt...nagyon..."
És mindemellett teszi szó nélkül a dolgát: foglalkozik Lillával minden este, fürdeti, fekteti, altatja. Emellett még van, hogy nekem is csinál extra vacsorát este 9kor, mert két alvás között rettentően meg tudok éhezni.
Áldás az ilyen férj, komolyan mondom! <3
Másnak is vannak/voltak ilyen extra fáradékony időszakai terhesség alatt? Mit lehet ez ellen tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése