Kell néha egy kis magány

Lehet, hogy nagyon önző vagyok, amiért már nem tudom hanyadik bejegyzésem szól az ANYÁról, azaz rólam. De nem érdekel, akkor is leírom, úgyhogy akit zavar, hogy magamról írok, az ne olvasson tovább!! :)

Szóval, újabban bevallom töredelmesen kb. havonta 1 hétvégét elrendezek úgy magamnak, hogy se férj, se gyerek ne legyen itthon. Nagyon egyszerű, hiszen pont kapóra jön a férj hobbija (vadászat), aminek örül, ha űzheti, és naná, hogy a nagyik meg örülnek, ha emiatt hazautazik és viszi Lillát is magával. Hogy én nem megyek, arra mindig van magyarázat(om). Például, hogy nagytakarítani csak gyerek nélkül lehet, meg doktorit is írok (elméletileg), meg annyi fontos dolgom van, meg meleg is van anyóséknál, amit én utálok, na meg takarítani is kell...vagy ezt mondtam már??...

Igen, látom én is, hogy nem csak úgy hangzik, mintha kifogásokat keresnék az egyedüllétre, hanem tényleg kifogást keresek. Erre igazából csak most jöttem rá, hogy leírtam.

De most jól figyeljetek, mert leírom: nem szégyellem. Nekem igenis kell ez a feltöltődés néha. Kell az, hogy egyedül tudjak lenni, gondolkozni, takarítani, vagy éppen csak egy popcornnal az ágyból filmet nézni, vagy éppen egy egész sorozatot 2 éjszaka alatt, kell, hogy bambuljak a net előtt, vagy, hogy ne délben üljek le ebédelni, hanem akkor amikor jól esik, és még kávét is ihatok este 6kor, mert úgysem fekszek le hajnal 2ig, de nem baj, mert ilyenkor nincs is aki keltsen reggel 6kor, hanem töredelmesen bevallom: ALSZOK 10ig, vagy azislehet, hogy 11ig! ! ! !

...és most tessék, kőzápor....várom a felém zúduló áradatot, főleg az olyan nőstényoroszlánoktól, akik szerint ez a SZARANYASÁG legfőbb tünete. Hogy magányra vágyok időnként, és nem a gyerekemmel és a férjemmel töltöm a hétvégét.

Én mégis javaslom ugyanezt, vagy hasonlót minden kedves anyatársamnak és apának is (olvasásra, megértésre). Egy anyának annyi szerepe van, aminek meg kell felelni, és higgyétek el, igenis bele lehet fáradni, én nem szégyellem bevallani. Sokan szégyellik. Tökéleteset akarnak mindennap: csillivilli domestos-szagú lakást; kultúrált, jól nevelt, okos és szép gyereket; egészségesdefinom, sthaljuditismegirigyelné vacsorákat; jól szituált, kellemes humorú és megértő férjet; gondozott családi életet és rokoni kapcsolatokat; fittséget, egészséget; hibátlan munkát; törekvést, karriert, maximálisat teljesíteni az élet minden területén. Persze mindenki erre törekszik, főleg akinek van legalább egy gyereke, akinek példát szeretne mutatni és, ha lehet, akkor jó példát. De ezt így nem lehet hosszútávon csinálni. Ebben egy dolog nincs benne: TE. Mint Te, aki nem anyja, nem felesége senkinek, nem főnöke, nem munkatársa, beosztottja, házvezetőnője, szakácsa valakinek, hanem, Te magad. Te, mint XY, aki szereti a könnyes, romantikus filmeket; az étcsokit; a carbonfoolst és a kávét jó sok tejszínhabbal és természetesen kakaóval megszórva. És ha időnként nem fordítasz időt arra, aki valóban vagy, nem fogsz tudni megfelelni annak a sok minden másnak, aminek akarsz/kell.

Ez most lehet, hogy így kicsit túl filozófikus, de muszáj volt leírnom, mert azt érzem (olvasom/hallgatom), hogy sok anyuka nem mer elszakadni pár órára sem a gyerekétől, és nem azért mert nem szeretne, hanem mert fél attól, mások mit szólnak majd hozzá. Nekem is volt, aki beszólt, hogy "már megint lepasszoltad a gyereket". De nem érdekel. Természetesen amíg szoptattam, amíg egymáshoz voltunk kötve ezáltal fizikálisan is, addig eszembe sem jutott volna, hogy nélküle éjszakázzak, és ez ugye 14 hónapig kötött össze minket. Utána sem használtam ki rögtön minden alkalmat, de most már, hogy önállósodik, jár, beszél, kér, élményeket szerez, stb. , most már nem tartok attól, hogy kár érné a kis lelkivilágát, ha néha 1-2 napot nélkülem tölt el, nem én olvasom neki az esti mesét, vagy nem én kavarom neki a reggeli tejcsit. A férjem is megérti ezt, hiszen a házasságunk és a gyerek előtt is volt, hogy külön töltöttünk hétvégét, mert akkor is kellett.

Persze fontos az együtt töltött idő, de legalább olyan fontos a magánszféra is.

De ez csak az én véleményem! :)