Maszatolás

Onnantól kezdve, hogy az első falatokat megkóstolják az anyatejen/tápszeren kívül, kezdődik az örök harc a maszatolással, kajafoltokkal a ruhán, kajamaradékokkal az egész lakásban, az egész gyereken és persze a szülőkön is. Eleinte vicces, én is fotóztam milyen kisdisznó tud lenni, aranyos a csokifagyis szájú baba is, na de egy idő után már azt mondanám, hogy "ELÉÉÉÉÉG". Gondoltam ahogy nő, ügyesedik, úgy múlik el a maszatolós korszak és lesz egy tiszta gyerekem, akire elég egy nap egy ruhát ráadni és neadjisten még tán a papírtörlő készlet is csökkenthető lenne otthon, vagy megint elég lenne heti 1x felmosni a konyhát a mostani heti 3-4(néha 5!) helyett. Hát elég naív voltam.... Ugyanis az oké, hogy az első falatokat még az anyuka is remegő kézzel, kissé ügyetlenül adja a baba szájába, meg nem is baj, ha maszatos tőle, mert milyen cuki már és lehet fotózni, hiszen ez az ékes bizonyíték arra, hogy a mi lurkónk is már eszik és hogy nő már, meg minden. Aztán tanul egyedül enni a gyerek és persze ügyetlen szegény, "nem baj, kicsikém, anya összetörli, ami kiment egyél csak tovább" és széles vigyorral, de annál idegesebben nyugtázzuk, hogy több van a gyerek haján, arcán, ruháján, a konyhapadlón, mint ami a tányérban eredetileg volt. De összetöröljük, felmossuk, gyereket öltöztetjük, ruhát áztatjuk és bízunk benne, hogy majd megtanul szépen enni valamikor ez a gyerek és remélhetőleg mihamarabb késsel-villával, egy apró morzsát sem hagyva maga után fogja elfogyasztani a neki szánt ételt. Nincs is ezzel gond, Lilla meg is tanult szépen enni, egy szó sincs rá a bölcsiben sem, csak néha önti le magát véletlenül vízzel és kell átöltöztetni emiatt.
Nade az én gyerekem otthon a hótellentetjét teszi annak, amit a bölcsiben csinál!!!!!!!!!!!!!!!! Komolyan mondom, ez a gyerek kettős életet él. Mert onnantól, hogy hazajön, elfelejti amit a bölcsiben szépen, kulturáltan végez, vagy nem is tudom, lehet, hogy megszállja valami, de ilyenkor kezd borulni a ház rendje, tisztasága és alapvetően minden! De, hogy ne kanyarodjak el nagyon a témától: maszatolás!
Szóval, Lilla megtanult szépen enni kanállal, most már a villára is szurkálja fel a darabkákat. Kifejezetten idegesíti, ha valami az ő akaratán kívül a tányér mellé pottyant, mert olyankor visítva kéri a "TÖRLÉST". Na de itt azon van a hangsúly, hogy az Ő AKARATÁN KÍVÜL. Ugyanis, ha úgy gondolja, hogy eleget evett, vagy eleget volt már kulturált jókislány, vagy éppenséggel anya még nem eléggé ideges, akkor egyszerűen elkezd szándékosan maszatolni és itt a maszatolás még enyhe kifejezés. Tulajdonképpen mindent csinál a kajával, amit csak el lehet képzelni. Ledobja, szétkeni, összeborítja, kiborítja, szétnyomkodja (a cseresznyét kifejezetten szereti szétnyomkodni), bekapja majd kiköpi, felteszi a tiszta asztalterítőre, beszalad vele a szobába és mire utolérem kiborítja, szétszórja, széttördeli, magára borítja, stb................ Anya kezd elölről mindent: elpakolni, letörölni, összeszedni, felsöpörni, felmosni, gyereket tanítani (mert azért csak meg kell őrizni a türelmet, hiszen tanulási fázisban van a gyerek).

    /Figyelem! A fenti fotó ne tévesszen meg senkit, ez még egyike a maszatolás előtti pillanatoknak! Ezután pár perccel (másodperccel) kezdi el az ámokfutást...:) 'After' fotót a gyengébb idegzetűek miatt nem merek feltenni! :D/

Szóval lassan feladom a tiszta, csillogó villogó konyhában szép csöndben elköltött családi ebéd illúzióját...Ilyenünk soha többé nem lesz az életben!

A Ti gyerkőceitek hol tartanak a maszatolásban? Még véletlenül, vagy már szándékosan? Esetleg van azon is túl???