A természet és annak veszélyei

Lillát egyre jobban érdekli a természet, gondolom egy idő után minden gyerek eljut erre a szintre. Viszont én meg egyre több aggódni valót látok körülötte... Nem akarok fölöslegesen beparázni, meg őt sem megijeszteni, vagy félelmet kelteni benne valami iránt. Ezért nagyon össze kell szednem magamat, hogy ne üvöltsek rá például egy méhecske láttán, hogy "futás innen, mert megcsíp". Nyilván mindentől nem védhetem meg és jobb is, ha saját maga megtapasztal dolgokat, valamint az, hogy én irtózok, vagy rettegek valamitől, nem szabadna, hogy nála is ugyanezt a reakciót váltsa ki. Például: nagymamám retteg a békáktól, de annyira, hogy volt olyan, hogy a pincébe ment valamiért és felfelé jövet a lépcsőn szembenézett vele egy breki. Nagyim képes volt megvárni, hogy arrébb ugráljon, mert nem merte kikerülni sem. Vicces nekünk, akik nem félünk a békáktól, viszont nem nevetek, mert tudom, milyen félni. Na de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy ezt a félelmét belenevelte a saját gyerekeibe is, legalábbis anyukám is fél a békáktól, de még keresztapám is, aki pedig nagy horgász...nem is tudom mit csinál a vízparton, ha melléugrál egy béka..(Na majd egyszer megkérdezem :)) /Mondjuk másik nagybátyámról nem tudom fél-e a békáktól../. Én ezt el akarom kerülni, elég sok mindentől félek, nem lenne jó, ha Lilla is így lenne vele. Így például, amikor gyűjtögeti a virágokat, hagyom, de persze annyira figyelek, hogy nehogy méhecskés virágba nyúljon, valamiért ettől nagyon tartok. De ma másik dolgon is elgondolkoztam. Tudomásom szerint ugyanis Gödöllő nagyon telített kullancsokkal és az egyik tanárom szerint főleg az egyetem környékén még nemcsak, hogy sok a kullancs, de nagy részük Lyme kórt is hordoz. Mondjuk talán, ez még nem is annyira veszélyes, hiszen ezzel együtt lehet élni, gyógyszerekkel kezelhető, de mi van, ha agyhártyagyulladást kap el a gyerek? Na ezen felbuzdulva gyorsan utána is néztem, hogy is van most ez, már mint az agyhártyagyulladás elleni védőoltás.
Itt jól össze van foglalva, és külön tetszik, hogy Gyarmati Andrea nem dönt helyettünk se mellette, se ellene, hanem tényszerűen leírja, mi hogy van. Amikor elkezdtem böngészni ez ügyben, még azon voltam, hogy be kell oltatni Lillát. Miután ezt a cikket elolvastam, kicsit megrendültem, lehet alszok még rá egyet. (A pneumococcust, amúgy beadattuk anno.)
Érdekes amúgy, hogy most úgy tűnik Lilla inkább a nagy állatoktól tart, pedig azoktól se én, se Andris nem félünk, bár hozzáteszem kiskoromban én is sírva szaladtam el, amikor fel akartak ültetni egy lóra. :) Szóval lehet, hogy a gyerekkori rettegésnek semmi nyoma nem marad felnőttkorra, illetve nincs jelentősége.
A para-anyát meg le kell győznöm magamban, ennyi...
Itt meg a virágszedős gyerkőcöm:)

Ti is ennyit paráztok? 

Beadattátok az agyhártyagyulladás elleni oltást?