Most már Lilla drágám annyira hiányolja az apját, hogy pénteken, szombaton már mindenre csak egy egyszerű apával reagált. Apát mutogatta a falon a fotón, apát mutogatta a telefonomban, sőt, ha megcsörrent véletlenül, akkor rögtön mondta, hogy "apaaa", apát kereste a pénztárcámban, mindenhol, ahol róla van fotó. Így mikor tegnap este hazajött apa, nagy volt az öröm. :) Egész nap apázhatott ma eleget, remélem feltöltődött, mert legközelebb csak pénteken jön haza Andris (remélhetőleg ekkor már végleg).
Persze én meg egyre féltékenyebb vagyok, mert "anya" az nincs...vagy nem tudja mondani, vagy nem akarja, de anyát nem mond.. tudja pedig ki az anya, mert megmutatja, de mégsem mondja..valahogy sejtettem, hogy amint leszokik a cicizéről, már anya nem is lesz olyan fontos neki. :(
Holnap megyünk bölcsibe, kezdődik a beszoktatás! :) Egyik szemem sír, másik nevet, sokat agyaltam a bölcsi előnyein-hátrányain az utóbbi időben...Majd meglátjuk, írok majd részletesen!
Mi már előrébb vagyunk, most nálunk minden anya. De tényleg minden. Egy ideig élveztem, de már néha azért sok, szóval mindennek megvan az előnye és a hátránya is ;)
VálaszTörlés