Mindig, minden évben. Jön...Csak úgy, egyik napról a másikra. Egyszer csak úgy érzem, hogy valami nem jó. Hogy semmi nem jó. Hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy megterveztem. Hogy kicsúszik a kezeim közül az irányítás. Hogy nem vagyok jó anya. Hogy nem vagyok senki, nem érek semmit.
Tudom, hogy többet kellene tennem. Tudom, hogy mit kell csinálnom, tudom, hogy mi a dolgom, de nem megy. Nem érdekel.
Ilyenkor csak telnek a napok. Üresen, céltalanul, kétségbeesett vergődéssel, hogy nem is értek semmihez, hogy soha nem lesz belőlem igazán semmiben profi, hogy minden ötletem hülyeség, kudarc. Hogy bármennyire is szeretnék jót a családomnak, a gyerekeimnek, magamnak, másoknak...valahogy nem jön össze. Hogy örülnöm kellene, de nem örülök, hogy nincs okom panaszkodni, de mégis olyan panaszkodós kedvem van. Mert mások mindig megtehetik. Mert más panaszkodhat. De én hogy panaszkodhatnék????
ÁÁÁ, hiszen "Te csak otthon vagy a gyerekkel... Nem dolgozol, nem gürizel, nem aggódsz, nem csinálsz semmit. Van időd magadra, a háztartásra és agyalnod sem kell semmin. Csak annyi a dolgod, hogy gyereket nevelsz és várod haza a férjed."
Persze, ha valóban csak ennyi lenne....
De nem panaszkodhatok, hogy venné már ki magát.
Hiszen nem is csinálok semmit. Csak próbálok valami életszerű vállalkozást kialakítani, aminek az első szakaszában több a tanulnivaló, a tennivaló és a fizetnivaló, mint a bevétel. ...és persze még mindig nem garantált, hogy mindezt nem bukom el... Csak folyamatosan terveznem kell, hogy mi legyen a következő lépés. Csak folyamatosan reklámoznom kell. Csak közben a phd-mat is be kellene adnom végre, de persze ahhoz sincs már kedvem. Csak közben takarítok, közben mosok-főzök, közben játszok, szaladok Petra után, viszem reggel Lillát az oviba. Közben intézkedek, bevásárolok és mindenkinek próbálok megfelelni. Mert hát ez a dolgom, nem?
Fáradt vagyok....Nagyon... "Na ne már, miben fáradtál el?".
Semmiben...hiszen ugye olyan, mintha 365 nap szabim lenne egy évben, mert CSAK itthon vagyok. Ennyi a dolgom: ITTHON VAGYOK!
Ezt írjam be az adóbevallásomba is? ???? Nem csinálok semmit, CSAK ITTHON VAGYOK....
Persze, jön a következő: "Te akartad...".
Igen, boldognak kellene lennem...Igen, végülis BOLDOG vagyok... Csak....
Anyukák, tartsunk már egy olyan napot, amikor az éppen "csakotthonülő" anyukák is panaszkodhatnak végre!!!!
Mondjátok nyugodtan! Miből van éppen elegetek?
Kezdem, jó?
Elegem van abból, hogy egy nap 24 órából áll és ebből egy sem jut csak és kizárólag nekem. Elegem van abból, hogy nem tudok beülni egy kád forró vízbe 20 percre úgy, hogy közben nem kell a holnapi napot tervezni. Elegem van abból, hogy napi 5x porszívózom a konyhát és 3x mosogatok. Elegem van abból, hogy hideg van reggel, és az öltöztetés tovább tart, mint ténylegesen beadni a gyereket az oviba. Elegem van abból, hogy soha senki nem főz nekem egy normális finom habos kávét. Elegem van abból, hogy a "biztos" munkahelyem, mióta eljöttem szülni már "nem biztos". Elegem van abból, hogy nem tudok 3 naponta hajat mosni és beszárítani, a vasalásról már ne is beszéljünk. Sőt elegem van abból is, hogy folyton muszáj hajgumit hordanom. De abból is baromira elegem van, hogy kb. 5 ruhadarabot tudok hordani, mert a többit kihíztam, meg amúgy is, hova venném fel.... Elegem van abból, hogy mindenki megmondja mit kellene tennem a gyerekeimmel, meg hogyan kellene nevelnem őket és, hogy mi a baj velük.
Ti jöttök!!! Nyugodtan! Bátran! Itt most lehet panaszkodni!
Köszi, hogy meghallgattatok, máris jobb! ;)
<3 Akinek meg kell felelni, annak megfelelsz és jó vagy. Nem "csak" otthon vagy, hanem gyereket nevelsz, mosol, főzöl, takarítasz, nézed az újratermelődését a szennyesnek, pornak, mosatlannak, ami tök fárasztó dolog, és tudom, hogy éppen magadra nem jut idő, mert a gyerekeidet és a férjedet teszed magad elé. Éppen ezért vagy jó anya, és éppen ebben, a családban vagy "VALAKI" a csupa nagybetűs "ANYA", amiből nincsen több, nem lesz és nem pótolható senkivel és semmivel. A munka meg a karrier soha nem fog olyan boldoggá tenni senkit, mint egy harmonikus család. Ettől függetlenül én tök megértelek. Panaszkodni kell, akkor jó, ha kijön, jöjjön ki többször is, jó hangosan, egye meg a fene az egészet. De hidd el, sokan vagyunk, akik megértünk, és bármikor. Igenis add ki a panaszt. Sok-sok puszit küldök, ami tudom, hogy nem segít, de akkor is! <3
VálaszTörlés