Egy szokásos vasárnap hajnal 2kor kezdődik. Amikor a szomszéd szobából keserves sírást hallok meg, mire én lélekszakadva rohanok, na jó: csukott szemmel, falat tapogatva, küszöbbe rúgva átbotladozok Lillához, megkérdezem mi a baj, erre ő: -Anya, fáradt vagyok!
.........a reakciómat itt kisípolnám.................
A következő felvonásban egy órával később ébredek újra, amikor mellőlem a kiságyból hangos cuppogás jelzi, hogy Petra az öklét már megtalálta és kábé fél perc múlva amikor rájön majd, hogy abból nem jön semmi, követelőző ordítást fogok hallani...de addig még van fél percem....és hihetetlen, hogy fél perc még arra is elég, hogy álmodjak. :)
Megint eltelik félóra, amikor halk nyekergésre ébredek...uh...kiesett a cici a szájából meg amúgy is majd agyonnyomom szegényt. Visszateszem az ágyába, elbotladozok pisilni, inni. (Ja, természetesen már az elején kellett volna írnom, hogy az éjjel csöndjét apjuk diszkrét, egyenletes horkolása kíséri, amit senki, semmilyen hanghatással nem tud megzavarni....) Lehet a wc-n is alszok egy keveset, mert mire visszaérek nyöszörgés, cuppogás jelzi, hogy itt bizony még nem volt elég az éjszakai kaja...Újra magam mellé fektetem, fél órával később egy előre jól megfontolt és baromi óvatosan, minden hirtelenségtől mentes végtelen lassú mozdulattal visszacsempészem újra a kiságyába. Eközben levegőt sem merek venni, nehogy felébredjen. Egy perc néma csend, megfeszülve várom, hogy mi az ítélet. Nem történik semmi, hurrá, anya visszabújhat az ágyba. Betakarózok, fülemre húzom a takarót, hátha így nem hallok meg semmit...De sajnos az anyák füle hall, mindenen át...
Sírás a szomszédból.. Ujjal szétfeszített szemhéjak...csak a lábamat nézem, nehogy elessek menet közben...ledőlök mellé...mi a baj kicsikém? ??? Semmi reakció, édesen szuszog...Biztos rosszat álmodott. Visszafekszem.
Reggel fél 7, szomszéd szoba: -anya, anya, anya, ANYA, ANYAAAAAAAAAAAAAAA.
Szemem kinyílik, fejem fáj. Átbotladozok. -szomjas vagyok.
Ki a konyhába, vízet engedek, beviszem. -én kakaót kérek.
ááááááááááááááááááááááá, hajtépés...na nem az övé, a sajátomé.
M2 bekapcs, kakaó kitölt, gyerek kiültetése a nappaliba, vissza az ágyba...de minek.
Petra ébred. Vigyorog!!!!!!!!!!! anyám, és erre ne legyek ideges. :)
Pelus csere. Amint kiveszem a régi pelust, és még nincs alatta az új....pisi....
oké, öltözünk. Ó, nincs eltéve ruha a szekrényébe. Keressek neki a mosottak,demégnembehajtottak kupacból tiszta ruhát. Amíg öltöztetem, végig vigyorog. :D
Reggel 8ra két kávénál tartottam, túl voltunk Lillával 2 összeveszésen, sok hisztin. És akkor körbenéztem:
Lilla ül a kanapén, nézi a mesét, én pizsamában fésületlenül, meredek a kávéscsészémbe, apjuk félmeztelen karjában elnyúlva bóbiskol Petra. Már kezdett mosolyra kerekedni a szám...na és ekkor leesett mit dúdol az apjuk...(a csiripelő digibördsz reklám zenéjét)
Azóta röhögök és nem bírom abbahagyni :)
Szép vasárnapot, családosok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése