Bevettem...

...a lesz@rom tablettát...

FIGYELEM! Szokatlanul vulgáris stílus következik, akit ez zavar, véletlenül se olvasson tovább!!!!


Szóval, miután az olvasóim nagy része kikapcsolta a számítógépet, beszélhetünk a ..na nem a hüvelygombáról szeretnék, azért ne ijedjetek meg :)
Hanem a qrva energiavámpírokról, akikkel mostanában körül vagyok véve!!! És most ide jöttem dühöngeni, mert reggel óta zakatol az agyam minden kis porcikája, fogcsikorgatva ülök egész nap és lassan a hajamat kezdem tépni és ez nem normális!! Miért van az, hogy engem mindenki megtalál az apró-csepprő kis problémájával miközben  az enyém senkit nem érdekel? Miért van az, hogy mindig az panaszkodik, akinek nem illene, és az a legokosabb, aki amúgy segghülye (bocs, szóltam, hogy ne olvassatok...) .
És amúgy észrevettétek már azt a paradoxont, hogy mindig az adja a "legokosabb" gyereknevelési tanácsot, akinek fogalma sincs arról milyen az, ha saját gyereked van???? Mert a szomszédét már látta...Agyam eldobom, emberek vegyétek már észre magatokat!

Miért kell ebben a kib@szott depressziós időben még nyúzni a másikat? Miért kell önteni magatokból a nyűglődést, a negatívumot, azt, hogy mi mennyire szar???? Csak szólok: mindenkinek megvan a maga szarja, a maga gyíkja az életével, csak nem feltétlenül teregeti ki. És nem csak azért, mert fél, hogy kiborul a szennyes, hanem, mert nem akar másra is rávetíteni több negatív kisugárzást, több terhet, több rosszat.

Könyörgöm, legalább a mások életére való tisztelettel, próbáljatok meg kifelé mosolyogni, és a pozitív oldalt mutatni és higgyétek el, előbb-utóbb befelé is hatni fog! Ez olyan mint a placebo! Nem én találtam fel, de bátran ajánlom a világ legnagyobb, leghálásabb, legkifizetődőbb találmányát: MOSOLY!! Én ezt teszem...ha belül fáj is, ha itthon sírok is, ha a függönyt behúzva néha csak a saját nyomoromat érzem...de ha embertársaim közé megyek, igenis mosolygok. Mert megtisztelem őket annyival, hogy amint kilépek a lakás ajtaján beveszem a leszarom tablettámat, és nem viszem magammal a terhemet más emberek közé. És főleg nem aggatom rájuk útközben.

Tudom, hogy ez nem egy gyereknevelős bejegyzés....de ezt muszáj volt leírnom...sorry.