Viszont az idill csak kb. 2 óra hosszáig tartott. Utána ugyanis rá kellett jönnöm, hogy sajnos a nagyiknál nyaralásnak rengeteg hátulütője van. :S
Az addig szépen sétáló lányom folyamatosan ölbe kéri magát; az evés helyett válogat, disznólkodik és még az sem jó, hol és hogyan tálalom neki az ételt; verekszik, harap (!!!); nem engedi a fogmosást; sír a hajszárítótól; üvöltve visszadumál; hisztisebb, mint valaha; tejcsi helyett kakaót kér inni este; és (amin mondjuk annyira nem lepődtem meg, mert számítottam rá, hogy így lesz) nem alszik el egyedül, hanem énekelni kell neki.
Én valamilyen szinten meg is értem (annak ellenére, hogy határozottan kértem a nagyszülőket, hogy ezt ne csinálják), hogy ennek így kell lennie, kell Lillának is egy kis idő, amíg visszaszokik, rossz is lehet, hogy hol itt van, hol ott van. Megértem még azt is, hogy annyira nem lehetnek szigorúak a nagyik, ha ritkán látják, de azért lehetne egy kicsit belátóbbnak lenniük. Ugyanis nem csak az én szívtelenségemen múlik, hogy nem veszem fel a 2 éves gyerekemet lépten-nyomon, hanem igenis tudatosan csinálom, mert szegény gyereknek majd ősztől lesz rossz a bölcsiben, ott ugyanis nem fogják felvenni. Az alvás terén ugyanemiatt vagyok szigorúbb, nem értem miért kell énekelve altatni, amikor kis (tényleg nagyon minimális) nyűglődés után magától is elaludt, és megint a bölcsire hivatkozok, neki lesz rossz, ha alvás helyett sír, mert nem tud éneklés nélkül elaludni. Szóval az egy dolog, hogy én nem látom a logikát ezekben a nagyszülői viselkedésekben, de azt is tudom, hogy sajnos, mivel nincs más választásunk, bele kell törődnöm. Az apja már kevésbé türelmes, ő most teljesen ki van ezen akadva, főleg, hogy a héten ő lesz vele itthon szabin.
Törvényszerű ez, hogy a nagyik "elrontsák" a gyereket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése