Zsenigyerekek

Rögtön az elején le kell szögeznem: Lilla nem zseni és nem is akarom, hogy az legyen. (Ha csak magától saját belátásából nem lesz az, mondjuk azt nem tudom, hogyan kell csinálni...)

A minap olvastam egy cikket a sciencecaffen, ami eléggé felháborított, íme: a 2 és fél éves zseni kisfiú.
Első olvasásra (a cím első olvasására), még örültem is, hogy dejó, hogy vannak ilyen kis zsenik a világon, milyen jó lehet a szüleinek, meg neki is...stb. De aztán elolvastam a cikket és megnéztem a hozzá tartozó "bizonyító erejű" videót és átváltottam felháborodott üzemmódba. Rengeteg kérdés merült fel bennem, amit lehet, hogy Ti jobban meg tudtok válaszolni és ha tudjátok a választ akkor írjátok le légyszi, mert én nem értem például, hogy

• Miért van szüksége egy 2 és fél éves gyereknek arra, hogy olvasni (esetleg írni is) tudjon?
• A video alapján nem úgy tűnik, hogy ezek amúgy 'csak' betanított dolgok? (Mármint úgy értem a betűzés például...nem vagyok benne biztos, hogy mondanék neki egy másik szót, azt is le tudná betűzni...)
• Egyáltalán miért kell fitogtatni a gyerek tudását, nem káros ez neki a későbbiekben?

Én elismerem, ha valaki TÉNYLEG zseninek születik, van rá számos példa a történelemben (Einstein, Mozart), akikre nem erőltették a "zseniséget", hanem valamilyen oknál fogva egy adott dologhoz jobban értettek, jobban átlátták, mint a többi ember.
Manapság viszont az emberek mindig mindenben versenyeznek és ez rohadt dühítő tud ám lenni, mert a legtöbb esetben semmi értelme...Az ember lányával például már a terhesség alatt is versenyeznek: mikor szülsz? Hány éves is vagy? Hanyadik gyerek? Jön időben? Nem kéne már kint lennie? Mikor jön a kistesó? ..és ha nem tudsz spontán értelmes választ adni az előbb feltett kérdésekre, már jönnek a visszavágások: mert én csak 25 voltam, mert a lányom már a 2.-at tervezi, mert a szomszédéknál meg egy nappal korábban jött, stb... Mintha ez valami verseny lenne...Na de sajnos a szüléssel ez nem ér véget, SŐT.... Akkor indul be igazán a verseny!!!!
Mikor fordul meg? Mikor ül fel, mikor áll, jár-e már? Szopik-e? Gügyög? Beszél? Mit mond már? Tényleg számol? stb.......... A kedves szülő pedig nem győzi hallgatni a többi szülőt, akiknek a gyereke valahogy mindent hamarabb csinál, nagyobb, okosabb, jobban eszik, jobban mászik, hamarabb kakil a bilibe, de még az iskolában is jobb dolgozatot ír, mert JOBB.... Én sose tartoztam azok közé, akik hűű de nagyon fitogtatják a gyerek tudását, lehet, hogy volt ilyen, az biztos tudat alatti, és maximálisan az örömömnek szólt, hogy egy újabb mérföldkőhöz léptünk. Ettől még semmivel nem tartottam/tartom jobbnak a saját gyerekemet, aki lassan folyékonyan beszél, míg más vele egykorúak még nem, hiszen például ő meg később indult el, mint a többiek. De ez így van jól, hiszen minden gyerek a  saját üteme szerint fejlődik, a saját képességei szerint. Én nem látom értelmét annak, hogy erőltessük, hogy zsenit neveljünk.
Lehetne, persze, lehetne...Mert azt is tudom, hogy ilyenkor nagyon jól kihasználható még az, hogy a gyerek játéknak fogja fel és játszva tanul. Én mégis inkább tartanék attól, hogy hátrányt szenvedne később, ha sok mindent már most megtanulna. Például: sok szülő van, aki már az iskola előtt olvasni, írni tanítja a gyereket. Csak egybe nem gondolnak bele: az osztályból kb. 5% lesz, aki ezeket már tudni fogja első osztályban és 95% nem: ergo a tanítónéninek ugyanúgy az elejétől kell kezdenie mindent, még akkor is, ha az az 5% már tudja. És mi lesz ennek a következménye? Az, hogy az az 5% unatkozni fog, mert neki nem mond újat a tanítónéni. Ebből pedig már is ott vagyunk, hogy lehet az egész iskolát megunja hamar... Mondom ezt én, aki tudtam olvasni (ha jól tudom írni is..), de engem ez nem térített el, hálistennek semmitől. Tehát vannak kivételek, ezt is tudom. Tudom azt is, hogy sok gyereket már korán elkezd érdekelni, hogy "mi van oda írva?", tehát nem tudod kikerülni a kérdést, mégsem tartom helyesnek ha "elveszi a szülő más kenyerét", főleg, ha adott esetben nem is tanár, és abszolút nem tudja hogyan is kell megtanítani erre vagy arra a gyereket. Lehet, hogy valamit a szülő is helytelenül tud és azt adja tovább.
Én pont emiatt nem kezdtem el Lillát például angolul tanítani, mert félek, hogy mi van ha rosszul tanítom? Persze nem baj, ha pár szót, versikét, mondókát, dalocskát játékosan megtanul angolul, legalább ismerkedik a nyelvvel. Persze például számokat ismer angolul, mert van egy pár olyan játéka, ami angolul-magyarul is beszél, és azokból megtanulta. De ennyi elég is neki, szerintem :) De én már a nyelvtanba, bonyolultabb szószerkezetekbe nem mernék vele belevágni. (Persze más a kérdés a kétnyelvű gyerekeknél, szóval azokat nem sorolom ide.)

Mindent összevetve én az ilyen gyerekzseniket sajnálom. Sajnálom azért, mert a szülő nem hagyja gyereknek lenni, mert többnek akarja látni, annál, ami; mert sok esetben a szülő (szerintem) a saját sikertelenségét akarja kárpótolni a gyerek sikerével; mert a szülők ebben is versenyeznek és mert úgy mutogatják a gyerekek tudását, mint a cirkuszban az idomárok az állatokat. (Bocs, ez utóbbi lehet, hogy durva volt....)

Én nem akarok zsenit nevelni a gyerekemből és nem is akarom, hogy minden áron jobb/szebb/okosabb legyen a többi gyereknél. Nekem így is mindig ő lesz a legszebb/legokosabb és mindig is büszke leszek rá (még akkor is, ha nem lesz zseni:)).

Nektek mi a véleményetek a zsenikről? A zseninevelésről?