Hát nem mondom, hogy nem ijedtem meg, végigment pár dolog az agyamban, hogy atyaúristenmitörténhetett!
Lilla elesett a mocival, ömlött a szájából a vér, apa tiszta ideg, remeg keze-lába. Gyorsan bevittem a fürdőbe, lemosdattam, kimostam a száját, megnéztem a fogait (épek), az állát (nem sérült), megfogdostam a kezeit (nem törtek), "hú, nincs baj..". Majd fogtam egy akármit a fagyóból (talán egy csomag borsót) és a tiltakozás ellenére többször erősen rányomtam Lilla dagadni készülő szájára. A vérzés elállt, a dagadás is egy normális méretnél maradt, Lilla megnyugodott. Apa önostorozásba kezdett...Alig győztem megnyugtatni, hogy higgye el, nincs a gyereknek semmi baja, és ennél nagyobb baja is lesz még az életben.
A kis dagadt szájúm :S itt mutatja a bibijét:
Utána azon gondolkoztam, hogy fel lehet erre készülni lelkileg? Arra, hogy a gyerekeket balesetek érik? Mert hiába mondom neki, hogy ne engedje el a motoron a kormányt, ő elengedi? Mert nem hallgat ránk? Mert meg kell tanulnia a "saját kárán" a dolgokat?
Nem, nem lehet rá felkészülni, de edződni lehet rá szerintem.
És ahogy azóta már apjával is megbeszéltem a dolgokat, a legfontosabb ezekben a helyzetekben, hogy higgadt maradjon az ember. Mert egy gyerek pillanatokon belül átveszi a szülőtől a szorongást, a félelmet, az ijedtséget. Ha azt látja, érzi, hogy apa-anya is megijedt, akkor ő is megijed, még ha amúgy nem is lett volna akkora tragédia. Nehéz higgadtnak maradni, de muszáj kicsit megerőltetni magunkat. Nem mondom, hogy nekem nem remegett mindenem, mikor a csap alá tartottam, de próbáltam megerőltetni magam.
Utána Lilla is nyugodtabb lett, és napközben már csak néha szisszent fel, mikor valami kiszívta a sebet, de enni is ugyanúgy evett, úgyhogy minden rendben lesz vele is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése