Elkezdődött az utánozós korszak, de végre hálistennek nem csak az orra alatt dünnyög. Olyannyira nem, hogy tök meglepő, milyen szavakat képes érthetően kimondani. Persze szerintem soknak nem tudja a jelentését még, na meg amint kimondta el is felejtette, de leutánoz, és ez a lényeg. Állítólag így tanulnak meg beszélni.
Olyanokat mond, hogy "csatt", "dabda" (labda), "tejeje" (teteje), "tejse" (tejcsi), "tétta" (tészta), "tátá", "büüümm" (brüm), stb...
Lassan, de biztosan járni is tanulgat, azt hiszem, ő azok közé a babák közé tartozik, akik csak lassan, óvatosan haladnak a tanulással, nehogy valami baja legyen. Szerintem egyik nap majd csak eljár utánam, mászással is így volt anno. Most ott tartunk, hogy ha valami véletlenül a kezébe marad, akkor bizonytalanul megtesz 3-5 lépést. De tegnap pl. a játszótéren hívtam magamhoz, na elindult, viszont a nagy lelkesedésben hirtelen csinált is egy bukfencet....szóval szegénykém tiszta kosz-por-falevél-gally-hangya, stb. lett, felállítottam, kiszedtem a szájából is a belekerült homokot, leporoltam...és bár sírni nem sírt, de utána megint csak két kézzel vezetve, illetve ölben volt hajlandó jönni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése