Tavaszt várva

Várjuk a tavaszt, de csak nem jön. Ebben az esős, nedves időben nem vagyunk kint sem túl sokat, főleg, hogy megint beteg Lilla, bár "csak" megfázott, és taknyol, de nem akarom rontani a helyzetet. Így a 2 hét kihagyás után kemény 4 napot bírt ki megint a bölcsiben. Jó, elvileg vihetném, hisz gyógyszert sem kapott semmit, na de én is utálom, ha a "drága" anyukák a taknyos gyereket viszik bölcsibe, hát így én nem viszem. Nem hiányzik senkinek, hogy oda-vissza adják egymásnak a bacikat, főleg nekem nem. Bár valószínű, hogy megint sikerült elkapnom Lillától, na de ki tud ellenállni egy félig megcsócsált, összenyálazott, előemésztett állatkás keksznek? Főleg, ha egy szipogó baba kínálja, hogy "anának isz!" :)
De a kedve jó, és ez a lényeg, tegnap egész délután a "hopjuliszka, hoppmariszka"-t énekelte, és rázta hozzá a kis popóját, majd mikor majd lefordultam a székről nevettemben, még megtetézte, hogy "ígykelljérni, úgykelljárni" :) Hát azt hittem megzabálom a kis megasztáromat :)
Közben rájöttem, hogy amíg ilyen nedves idő van, csak és kizárólag gumicsizmában, 3 zokniban lehet kivinni Lillát, mert szánt szándékkal megkeresi a legmélyebb pocsolyát, és abban tocsog jó nagyokat. Biztos jó játék, meg végülis kiderült, hogy a téli bakancsa is vízálló, na de a szára rövid, és azon befolyik a víz...:S
Szóval most már azért jó lenne, ha szárazon tudnánk eljutni a játszótérre, és eltehetnénk a télikabátot, téli csizmát, vastag sapkát.