Nem akartam elhinni, mikor mondták többen, meg a beszoktatás előtt a gondozó nénik is, hogy az anyukákat mindig jobban megviseli a beszoktatás, mint a babát...De tényleg így van. Amikor eljövök, alig várom, hogy érte mehessek :) Majd csak elmúlik ez egyszer..
Amúgy minden oké, Lilla ügyesen veszi az akadályt, bár úgy tűnik ez csak az én szememben akadály, neki egyáltalán nem. Vidáman megy be a csoportszobába, állítólag nem hiányol, ma pl. csak 2x kezdett el kicsit sírdogálni, de kb. 1 percig tart. Szóval ahhoz képest, hogy 2. napja van ott ténylegesen nélkülem, meg akiket én láttam babák, még 3 héttel a beszoktatás után is hosszú perceket sírtak a gondozónéni ölében...Na ehhez képest Lilla nem sírós, ezt a gondinénik is mondták. (vagy mindenkinek ezt mondják, hogy megnyugtassanak?).
Egy dolgot remélek nagyon a bölcsitől, hogy megtanul egy kicsit türelmesebb lenni a drágám...Na az ráférne...
Hihetetlen ugyanis, hogy milyen hisztiket le tud művelni, ha valami nem úgy, nem akkor, és nem ott történik ahol ő akarja. Én nem tudom más hogy oldja meg az ilyen hisztis helyzeteket, én egyelőre felvettem azt a taktikát, hogy otthagyom. Szó nélkül. Aztán persze sírva jön utánam, na de valahogy csak meg kell tanulnia, hogy hol a határ? Nem tudom viszont mi lesz, ha nyilvánosan kezd el hisztizni. Akkor csak nem hagyom ott, és hiába jön nekem mindenki azzal, hogy szépen magyarázzam el neki, hogy ez nem jó, nem szép dolog, stb..kétlem, hogy megértené. Egy 15 hónaposnak szerintem hiába magyarázom, hogy ne nyúlkáljon a konvektor mögé, ha úgyis oda nyúl. Max. majd egyszer tényleg megsüti... Később biztos érteni fog a szép szóból, de most hiába strapálom vele magam. Hiába ecsetelem például azt is, hogy mennyi undorító baktérium lakik a fránya kuka tetején, ő akkor is olyan nagy mosollyal nyitogatja, hogy csak na. Bár, amióta kitaláltam, hogy ott lakik "kukamanó", aki mindig éhes, na azóta kicsit kételkedve nézi a kukát, de összeszedi a bátorságát, és csak elkezdi piszkálni... Szóval remélem valamilyen rendet, türelmet fog tanulni a közösségtől!
Nem akarom letörni a lelkesedésedet, de Editke kicsit se lett türelmesebb a bölcsitől. Ott az, de otthon nem. Remélem nálatok másképpen lesz. Nekem még azt is mondták sokan, hogy a bölcsi első 2 hónapja van, akinek könnyű, de utána rájön a baba, hogy mostmár ez mindig így lesz, és akkor dacol. Nálunk ilyen nem volt, remélem nálatok se lesz. Tök örülök, hogy rátaláltam a blogodra :)
VálaszTörlésBízom benne, hogy nálunk sem lesz dac, bár elég jellemző, talán tőlem örökölte?? :P A türelemben pedig bíztam, de amúgy ezt mondták a gondozónénik is, hogy a hiszti megmarad otthonra...
TörlésÉn is örülök, hogy itt vagy :) Legalább van aki az én szemszögemből is látja a dolgokat :)