Voltunk strandon, Domonyvölgyben. Eddig 3szor voltunk, hát alakul...Én kis naív azt hittem, majd Lilla (mint minden gyerek) rögtön élvezni fogja a strandolást...hát első alkalommal rájöttünk, hogy ez sajnos nem így van.
Amikor először voltunk üvöltött, másodszor már csak nyekergett, ma meg már "csak" visítozott...na de ma már néha-néha jókedvében is, bár hiába én vagyok az anyja, van, hogy nem tudom megkülönböztetni, hogy jókedvében, vagy pont ellenkezőleg visítozik... Na de az én lányom visít örömében, fájdalmában, éjjel, nappal, ciciért, kajáért, vízért, apáért, stb...nála ez egyfajta kifejezés..:)
Szóval a strandolást tanulni kell, de jól haladunk. Ma már a tó szélében, egész jól elvolt...addig amíg leért a lába az úszógumiból.../szó se róla, tiszta anyja....én is addig érzem jól magam, amíg leér a lábam :D/.
Nem is erőltetem, délutánonként voltunk 1-másfél órára, többet szerintem ő még amúgy sem bírna.
Félve várom a holnapi napot, nem szeretjük a hidegfrontokat!:S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése