Gyorsan összefoglalom az elmúlt heteket és mire leírtam a címet, már el is ámultam, hogy szalad az idő minden téren...Az még csak hagyján, hogy 3 éves lett a nagylányom, na de oviba is már 2 hete jár és amúgy is megrohamozott minket az ősz, amikor még csak most lett tavasz...hogy is van ez??? Néha csak kapkodom a fejem, mert bizony azért a szürke hétköznapok (munkás hétköznapok) mellett ritkán jut arra idő, hogy csendben leüljek és számot adjak, hogy hol is tartunk. Időnként meg egyszerűen csak letaglóz egy-egy felismeréssel, hogy hűha, ez is elmúlt....Pl. elmúlt a nyár, úgy, hogy arra sem emlékszem mit csináltunk...bár belegondolva semmit...Sajnos sokáig nagyon rosszul voltam, Lilla nyaralt nagyiknál, amikor meg nem voltam rosszul akkor dolgoztam. Szóval sajnos megint eltelt egy nyár úgy, hogy nagy komoly emlékek nem maradtak meg bennem...:( ez elég szomorú....
De most nem is ezt akartam írni, hanem ezt, hogy volt egy csodajó szülinapi bulink, amit az arborétumban tartottunk, itt Gödöllőn. Egyrészt mert kicsi lakást bérelünk és ide nem fért volna el kényelmesen annyi gyerek, másrészt, mert jobb ha ezek az ördögfiókák kint randalíroznak és nem a lakásban. :)
Amúgy bátran ajánlom a helyet kirándulóhelynek, tavasszal, ősszel is szép lehet, nagyon elvetemülteknek télen is lehet benne egy jót sétálni. Kijelölt ösvények, utak vannak, szépen kitisztított tisztásokkal, tűzrakóhellyel, játszótérrel, igazán gyerek-, családbarát kirándulóhely.
Pár fotó a szülinapról:
Dolgoznak az apák is :) 
A torta!! (Katitól, még mindig köszönet érte! <3. Remélem nem haragszik meg érte, ha IDE jól belinkelem a receptet, mert Editkének is elkészítette ezt szülinapjára én meg pofátlanul megkértem rá, hogy Lillának is süsse meg, mert ha rajtam múlna, szegény gyerek nem enne szülinapi tortát, max. cukrászdait...Ja a recept itt annyiban módosult, hogy a tejérzékeny gyerekek miatt, ha jól tudom zabtejjel, vagy rizstejjel készült hozzá a puding.)
Szóval a szülinap jól sikerült, pont ma mondta délelőtt Lilla, hogy máskor is mehetünk piknikezni, mert jó volt az arborétumban.
Pár nappal ezután Lillám el is kezdte az ovit, hiszen betöltötte a 3-at, mehet oviba. Legalábbis itt mivel a bölcsis férőhely városszerte kevés, aki betöltötte, az jelentkezhetett oviba, hiába hagytam volna még szívesen egy évet a bölcsiben. Tartottam (tartok) kicsit az ovitól, csak egy dolog miatt, mert itt vegyes korosztályos csoportok vannak: értsd: nincs kis-, középső- és nagycsoport, hanem van 4 valamilyen nevű csoport (Lilláé: csiga-csoport), ahol 3-7ig minden korosztályú gyerek megtalálható, és mindebből összesen 27 (ha jól emlékszem a számra). Én ezelőtt megmondom őszintén soha nem hallottam még ilyen vegyes korosztályos oviról, na de ismerősök dicsérik, akiknek ide járnak, vagy jártak a gyerekei, hát gondoltam nem lesz itt probléma. Olyan sokat még nem tudok róla nyilatkozni. Mivel Lilla bölcsis volt, így beszoktatás nem is volt, az óvónők szerint fölösleges, max. annyi volt, hogy első nap közvetlenül alvás után mentem érte. Másnap már 4ig ott volt. Az első héten mondták, hogy hisztis nagyon, akaratos, hát gondolom próbálkozik a drágám, kivívja a kis maga harcait, aztán majd megnyugszik. De azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a nagyobbak miatt ilyen, hiszen ő a legfiatalabb a csoportban, ha jól tudom, szóval fel kell magára hívnia a figyelmet. Második héten már nem hallottam rá különösebb panaszt, Lilla is jókedvűen megy oviba, és hazafelé sem panaszkodik, sőt, van, hogy még kicsit játszik, mikor megyek érte. Pedig reggel fél 8-tól fél 5-ig ott van. Az ovi egyébként népi hagyományőrző nevelést folytat, így nagy hangsúlyt fektetnek az ünnepekre (nem csak a nemzeti ünnepekre). Első ilyen megmozdulás két hét múlva lesz: a Mihály-napi vásári forgatag, amikor saját készítésű apróságokat fognak árulni, egy udvari vásár keretében. Kíváncsian várjuk! :)
Pocaklakónk is időközben lassan betölti a fél-pocaklakó élet idejét, így már csak 20 hete van odabent, amit én türelmetlenül várok, hogy leteljen. Végre vége a rosszulléteknek, néha még vannak öklendezések, a szagokra brutál érzékeny vagyok, de csillagévekkel jobban érzem magam, mint pár héttel ezelőtt. Csak hát a türelem....Én soha, de soha nem bírtam a várakozást. Lillát is nehezen vártam, hogy végre megszülessen, most talán ha lehet még türelmetlenebb vagyok és magamban baromi gyorsan pörgetem a napokat, heteket, évszakokat, hogy végre február legyen. Nem vagyok jó terhes, ha lehet ilyet mondani...Tudom, hogy van olyan, akinek ez a legszebb korszak az életében, ez a 9 hónap az áldott állapot, amit maximálisan kiélvez...Én sajnos nem ez a fajta vagyok, jobban várom az első pár napot, hetet, amikor bővül a család. Na de nem sürgetek semmit, próbálok odafigyelni magamra, elterelni a sürgető gondolatokat, és enni-enni-enni, amire ez a baba folyamatosan ösztönöz is... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése